Üdvözöljük a Bútor Kárpitozás .org oldalon!

A kárpitozás szerkezete

A kárpitozás az állvány szerkezetével összhangban az alá vagy megtámasztott testrész számára megfelelő rugalmasságú felületet hoz létre, figyelembe véve a tervező vagy megrendelő által előírt terméktartóssági követelményeket, a várható terheléseket valamint a pillanatnyi divatirányzatot. Az alapanyagok és technológia szerint megkülönböztetünk hagyományos és korszerű kárpitozást. A hagyományos kárpitozástechnológia természetes anyagokat használ nagy erőmunka-ráfordítással. Bár a kárpitozási folyamatok főbb lépéseinek neve megegyezik, a technológiában jelentős különbség lehet az alkalmazott anyagok az élőmunka-ráfordítás, a részmunkafolyamatok előkészíthetősége valamint a külső megjelenés és a felületkeménység miatt. A korszerű kárpitozás párnázóanyagai habanyagok, táblásított szálas anyag laptermékek, flízelt anyagok különböző állati eredetű felületi töltőanyagok(toll, szőr stb.)

A tartószerkezet és magas-rugózat

A hagyományos textilheveder tartószerkezetet felváltotta önköltség szempontjából jóval kedvezőbb rétegelt lemez vagy faros lemez tartószerkezet. A merev tartószerkezetre szerelt magas rugózat használati értéke jelentősen csökken a fél rugalmas tartószerkezetűvel szemben. A kárpitozás rugalmassága nem csak a rugózat magasságával, hanem a rugalmas tartószerkezettel is növelhető. A rugalmas tartószerkezet főleg olyan fekvőhelyekhez szükséges, amelyeknél a kárpitozás összmagassága nem haladja meg a 130 nm-t. A rugalmas tartószerkezetre épített 100 nm magas epeda vagy elasztik nagyon jó rugózatot képez. Az epedához nem felel meg a merev tartószerkezet. A merev tartószerkezet a magas rugózat rugalmasságát nem vagy csak kis mértékben befolyásolja, ha a rugózat mindkét felülete párnázott (pl. kivehető szabad párnák).

A tartószerkezet és a párnázat

A tartószerkezetek rugalmassági fokozatuknak megfelelően merevek, fél rugalmasak vagy rugalmasak.

Merev tartószerkezet

A hagyományos kárpitozás ezt a technológiát rendkívül szűk területen alkalmazza, mert a párnázóanyagoknak önmagukban viszonylag kicsi a rugalmasságuk. A merev tartószerkezetek főleg az ülőbútorok kis felületű fej- és karámjaihoz jók, mert nem igényelnek nagy rugalmasságú kárpitozást. Merev tartószerkezettel a kárpitozás termelékenysége növelhető. Fő felhasználási területe a lemezelt tartószerkezetű székek párnázása, amelyek nem tekinthetők kényelmi bútoroknak funkciójuk miatt elviselik a párnázat kis rugalmasságát. A merev tartószerkezet jelentősége a gumizott szálas anyag, a laticel és a műanyaghabok alkalmazásával növekedett meg. A rugózatok nem helyettesíthetők az új anyagok vastagításával, mert a habanyagoknak nincs rugalmassági tartalékuk. A terhelési görbe kifejezetten jó kezdeti rugalmasság után már 400-500 N erő hatására ún. átülést, a rugalmassági tartalék hiányát jelzi. Nagyobb felületű merev tartószerkezetre hagyományos párnázóanyag nem alkalmazható. A korszerű párnázó anyagok felhasználásának határt szab a rugalmassági tartalék hiánya.

Fél rugalmas tartó szerkezet

A fél rugalmas tartószerkezetek rendeltetésszerű terhelés hatására nemileg megnyúlnak,(lehajlanak) a terhelés megszűnte után visszanyerik eredeti tartóképességüket. Bizonyos számú igénybevétel után rugalmasságukat elvesztik (elöregednek), a tartószerkezet lehajlása állandósul. A párnázó anyag rugózását a terhelés során a fél rugalmas tartószerkezet részben átveszi, ezért a párnázat maradó alakváltozása később következik be. A hagyományos párnázóanyagok (afrik és vatta) a fél rugalmas tartószerkezet rugalmassága elvesztése után maradó alakváltozással követik a tartószerkezet lehajlását. A nagyobb rugalmassági értékű gumiszőr, laticel és PU habanyagok továbbra is megtartják eredeti alakjukat.

Rugalmas tartószerkezet

A rugalmas tartószerkezet a terhelés felvétele során képes rugalmas tartalékot képezni, ez a tulajdonsága megközelíti a magas rugózat értékeit. A párnázóanyag kisebb rugalmassági értékei nem korlátozza a technológiát. Bármilyen párnázóanyag alkalmas rugalmas tartószerkezet borítására. Az anyag kiválasztását a kárpitozott termék rugalmassági követelménye határozza meg.

A rugózat és párnázat

A rugózat önmagában alkalmatlan a használatra, mert huzaljai kemények és egyenletlenül nyomják a bútor használóját. A magas rugótípusok közül a leginkább elterjedt az epeda és Bonell-(elasztik)-rendszerű gépi kötésű rugózat. A két rugózat felületkialakítása különbözik. A párnázat számára az epedarugózat hátrányosabb, mert felületén 50 nm átmérőjű árkok sora jelenik meg. Az elasztikrugózat felülete összefüggőbb ezért könnyebben alakítható ki rajta a sima felület. Az elasztikrugózat rugalmassága a rugók egymástól való távolságával befolyásolható, ezáltal megváltozik a rugónkénti terhelés. Sűrűbb rugókkal keményebb, ritkábban rakottal lágyabb rugózatot kapunk. Hasonló eredményű a rugóátmérők módosítása is. Kisebb átmérőjű rugókkal keményebb, nagyobb átmérőjűekkel lágyabb lesz a rugózat. A párnázással szemben támasztott követelményeket a hagyományos párnázási technológia maradéktalanul teljesíti az afrik párnázóanyag kitűnő rugalmassága és formázhatósága miatt, bár bedolgozása munkaigényes. Ezt küszöbölik ki a tűzött afriklap, tűsnemez és gumizott szálasanyag laptermékek.